Kollégiumi álmok

Körülbelül 8 éve készült ez a kép.

Az egyetemi évek valahogy mindig kicsit kaotikusak voltak. Takarók, jegyzetek, félbehagyott kreatív projektek, falra tűzött képeslapok és emlékek — meg az érzés, hogy egyszerre keressük magunkat és próbálunk felnőni. 

Sokszor ránézek erre a képre, és eszembe jut, mennyi álmom és elképzelésem volt akkor. Mennyi terv, mennyi „majd egyszer”.

És milyen furcsa, hogy végül mennyi minden megváltozott — főleg a Covid után. Olyan dolgok is, amikről akkor azt hittem, biztos pontjai lesznek az életemnek.

Valahogy mégis minden vitt tovább. Más irányba, mint terveztem — de tovább.