Életem blogja

Kedves Mindenki!

Ezt a blogot a mindennapjaimról írom majd. Nem ígérem, hogy nem fogom említeni benne a mellrákkal kapcsolatos történéseket, de lényegesen lecsökkentem, mert az a másik blogom témája.

Egyébként is tervezek egy harmadik könyvet is írni, amely az életemről szól majd. Úgy gondolom, hogy az sem egy egyszerű történet és megér egy teljes könyvet.

De először erőt kellene, hogy vegyek magamon, hogy nekiálljak a "Még a rák sem bír velem" könyvem első kötete utáni második kötet megírásához. Azonban a mindennapok elviszik az időt, és egyre nehezebb a hozzá kezdés.

Ami most izgalmas volt az utóbbi napokban, az a nagyobbik lányom, Dominika születésnapja. 17 éves lett a szentem. Tisztán emlékszem hogy egyetlen egyszer készítettem önmagam valamelyik gyermekem születésnapjára házilag tortát, de többé nem próbálkoztam a nehézkes fondant-bevonat elkészítése és kínkeserves felvitele után. Most viszont amit ő kért, mint íz, az a tiramisu volt. Mivel mostanában olyan ételeket készítettem, amelyek egy magasabb szintet képviseltek (és nem egy egyszerű sült csirkemell sült burgonyával), ezért úgy döntöttem, hogy még ha nem is lesz kerek, de tiramisu lesz belőle. Erre képes vagyok. Szerencsére az égiek mellettem álltak végig és nem nehezítették meg a tojásfehérje keményre elverését sem ezúttal, ezért könnyedén vettem az akadályt.

És milyen finom lett! Maga a mennyország! 

Bár úgy látom, hogy a Chatgpt világában nincs lehetetlen. És most csak egy receptről beszélek. Valamint ha a recept jó, akkor én is képes vagyok bármiféle fekete öves teljesítményre. És úgy tűnik meg ugrottam a mennyiség problémát is ezúttal, mert 9 emberre kellett megkreálni. 

Az pedig, hogy mindezt gluténmentesben követtem el, már csak ráadás. Bár jelen esetben ez annyit jelentett, hát gluténmentes baba piskótát használtam.

Szép napot kívánok mindenkinek! ♥️♥️♥️