Szerző
Wolf Szilvia
Nem kívánt leányként („az nem gyerek”) születtem Budapesten, a nyolvanas években. A szüleim maguk is gyerekek voltak még. Részben miattuk is hiszem, hogy ez a pokol. Itt Istent csak hírből ismerik, de talán nem is baj, ha ennyire nincsenek lelkiismereti problémái. Innen nincs menekvés, hát kínlódtam, bíztam, reméltem, berendezkedtem, megtanultam élvezni és jobb hellyé tenni, hogy aztán az első lélegzetvételeim között, hiábavaló és fölösleges zavargásom felett szemlélődve csak nevessek.
Vegyész-, aztán Környezetanalitikus technikus, valamint Élelmiszermérnök végzettségeket szereztem, hogy hasznos tagja legyek a társadalomnak, meg hogy ne dögöljek éhen és egyedül is feltudjam nevelni a fiam, akit 25 évesen szültem, bár azt mondták az orvosok, hogy meddő vagyok. Kiderült, hogy csodákra vagyok képes, tehát merő önzésből dédelgettem a lehetetlent egyedül. Mert semmi nem láncol jobban a pokolhoz, mint a szeretet.
Mostanság férjezett és már kétgyermekes anyaként hasítok a bugyrok közt. Így izgalmasabb.
Lazításként meg általában romantikus gyilokpornót pötyögök az 1-1 órás úton, amikor zötykölődöm a munkahelyemre oda-vissza. Néha közzé teszek belőlük párat.
Vegyész-, aztán Környezetanalitikus technikus, valamint Élelmiszermérnök végzettségeket szereztem, hogy hasznos tagja legyek a társadalomnak, meg hogy ne dögöljek éhen és egyedül is feltudjam nevelni a fiam, akit 25 évesen szültem, bár azt mondták az orvosok, hogy meddő vagyok. Kiderült, hogy csodákra vagyok képes, tehát merő önzésből dédelgettem a lehetetlent egyedül. Mert semmi nem láncol jobban a pokolhoz, mint a szeretet.
Mostanság férjezett és már kétgyermekes anyaként hasítok a bugyrok közt. Így izgalmasabb.
Lazításként meg általában romantikus gyilokpornót pötyögök az 1-1 órás úton, amikor zötykölődöm a munkahelyemre oda-vissza. Néha közzé teszek belőlük párat.