Pajzsmirigy világnapja

Sokáig azt hittem, depressziós vagyok.

Felcsúszott tíz kiló, pedig edzettem, diétáztam. Az emésztésem lelassult, állandóan puffadt voltam. Reggelente alig tudtam felkelni, mintha köd lett volna a fejemben. Hullott a hajam, száraz foltok jelentek meg a bőrömön.

Mindenre találtam magyarázatot: stressz, fáradtság, kevés víz.

Aztán egy nap sírva mentem a háziorvoshoz.

Kiderült, hogy pajzsmirigy-alulműködésem van, és mellette a B12- és a D-vitamin-szintem is nagyon alacsony volt. A D-vitaminom például csak két és fél év után állt vissza normális szintre. 

A gyógyszer segít — de nem old meg mindent. Az orvosom figyelmeztetett: ennek idő kell.

És valóban idő kellett. Hosszú idő. Körülbelül két és fél év, mire először éreztem azt, hogy jó újra a testemben lenni.

Tudom, hogy ez is része — de attól még nehéz.

A Hashimoto-kór egy autoimmun pajzsmirigybetegség, amikor az immunrendszer tévedésből a saját pajzsmirigyet támadja meg, ami idővel alulműködéshez vezethet — vagyis a pajzsmirigy nem termel elegendő hormont, és a test működése lelassulhat. Ez hatással lehet az energiaszintre, a testsúlyra, az emésztésre, a koncentrációra, az alvásra — szinte az egész szervezetre.

A pajzsmirigy szimbóluma gyakran a lepke — nem véletlenül. Egy apró szerv, ami az egész test ritmusát irányítja.

Ez együttélés.

Figyelem.

Türelem.

És sok önmagunkkal való gyengédség — ami, valljuk be, a legnehezebb.

Nem vagyok orvos, ez a saját tapasztalatom. Ha magadra ismersz, kérlek, fordulj szakemberhez. Nem kell egyedül végigcsinálnod. 

Ha érdekel az autoimmun betegségek testi–lelki háttere, szívből ajánlom Máté Gábor: Normális vagy című könyvét.

További információért katt IDE.