A zene az kell

Amikor olvasok vagy írok, szinte mindig zongorazene szól. Az a fajta halk, tiszta hangzás, ami nem elviszi a figyelmet, hanem kísér.

Gyerekkorom óta musicalrajongó vagyok. A Valahol Európában dalai különösen közel állnak hozzám. „A zene az kell…” – ez nekem mindig több volt, mint egy dalsor.

Pár éve Csongcsingban (重庆  chóngqìng）találkoztam egy hetven feletti kínai úrral, aki akkor kezdett el zongorázni. Magától. Minden nap gyakorolt. Nem bizonyítani. Csak mert örömet adott neki.

Akkor arra gondoltam: ha ő most kezdi, én miért várnék?

A tesóm is pár éve kezdett el zongorázik, és több ezer kilométerről biztat. Küld kottát, videót, tanácsot.

Most alkalmazással és kottákkal próbálom összehangolni a két kezemet. Lassan. Néha ügyetlenül. De örömmel. Nem kell tökéletesnek lennie. Csak valódinak.

“A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el.”