A kávéfőző és a felnőtté válás

Valahonnan tudod, hogy felnőtt lettél.

Nem attól, hogy évek óta egyedül élsz. Nem attól, hogy számlákat fizetsz. Nem is attól, hogy egy másik kontinensen van az életed, hanem attól, hogy este bekészíted a kávéfőzőt. Kiméred a kávét. Megtöltöd vízzel. Előre gondolkodsz. Mert tudod, hogy reggel, még csipás szemmel, elég lesz egy gombot megnyomni – és a friss kávé illata lassan belengi a lakást.

Valamelyik este, miközben készítettem elő, hirtelen megálltam. Úristen. Tényleg felnőtt vagyok.  Mert már nem csak az számít, hogy este mit csinálok. Hanem hogy a reggeli énemnek könnyebb legyen.

Aztán eszembe jutott az otthoni kávé.

Amikor hazamegyek, Anya csak megkérdezi:

– Kérsz kávét?

És mire igent mondok, már ott is van az asztalon.

Vagy Apa reggeli kacsintása:

– Kapcsold be, már elő van készítve.

Egy apró családi rituálé. Mindig megmosolyogjuk és a mai napig tartjuk.

Talán a felnőtté válás nem azt jelenti, hogy már nincs szükséged erre, hanem azt, hogy továbbviszed. 

És reggel, amikor a kávé illata betölti a lakást, egy pillanatra ugyanaz az otthonérzés érkezik meg.