A szerkesztő az első elfogulatlan szem, aki a kézirattal találkozik. Érthető módon nem kötődik érzelmileg annyira hozzá, mint a szerző, és ez nagyon fontos kitétel. A szerző mögött hosszú hónapok (évek) munkája áll, ha akar, sem képes arra, hogy kívülről lássa a szöveget, szeme óhatatlanul elsiklik bizonyos hibák, hiányosságok felett. 

A szerkesztő dolga, hogy mindezt észrevegye, egységessé tegye a szöveget, tömörítse ott, ahol szükségét érzi, vagy bővítést javasoljon, ha bizonyos részeket hiányosnak ítél. Ő hívja fel a figyelmet a logikai felépítés esetleges hibáira, az előforduló következetlenségekre, tárgyi tévedésekre, logikai bukfencekre. Ügyel a műfajhoz illeszkedő stílusra, stiláris javításokat javasol. 

A szerkesztő nemcsak kéziratban, hanem könyvben is gondolkodik. Mintegy közvetítő a szerző és az olvasó között, egyszerre gondolkodik a szerző és az olvasó fejével. Emellett a terjedelemre, a stílusra, az értehetőségre vonatkozó javaslatai mögött a könyvpiac ismerete is ott áll, így segítheti, hogy ne csak egy jó kézirat, hanem jó könyv szülessen.  

Ez természetesen közös munka: szerző és szerkesztő hetekig labdázik a szöveggel, mire elkészül a végleges kézirat. A szerkesztő kissé pszichológus is. Sok szereplő lelkivilágát kell ugyanis szem előtt tartania ahhoz, hogy végül elkészülhessen a nagy mű. Ezek közül a legfontosabb természetesen a szerző.

Ha a szerző megbízik a szerkesztőben, aki szintén azon fáradozik, hogy a könyv a lehető legjobb legyen, akkor igazán nyerő párost alkothatnak.